Kacarászok magamban, hogy miket meg nem engedhetnek már maguknak ezek. A szokásos nyári édeserdélyösszösszeborulásra lassan már úgy invitálják az újságírókat, olyan flegmán, ahogyan egy csúcsrajáratott tinisztár autogramot ad. Gyere, göcó, ha nagyon akarsz, de tudd, hogy a szemünkben csak egy potyázó szaralak vagy, de hát mégiscsak kell valaki, akihez képest magunkat istencsászárnak látjuk, ezért meghívunk, szeretettel. Kacarászok azon is, ahogyan a honi gyorsreagálású leveszi, hogy bazdmeg, de hát ez az Orbán rossz! Hogy ez már nyíltan építi a baráti oligarchákat, és akkor még stadiont is a veteményese végébe! Meg hogy beszólt a diákoknak. Ésatöbbi, ezeréves lemez, leírták, elmondták, elmutogatták, eltáncolták, falvédőre festették lassan tényleg több milliószor, hogy: "Orbán rossz, értve vagyok?!?", aztán mivel ebből látványos Orbán-siker lett, ami tartósnak tűnik leírják, elmondják, satöbbi többmillióegyedjére is. Orbán rossz, értve vagyok?!?
Csak hát ugye az lenne, hogy abba a szvingerklubba amelyikbe Orbán is jár és amelyikben jobbnak kéne mutatkozni mint ő sajnos tipikusan nem jó emberek járnak. Hanem leginkább olyanok, amilyenek, ez nem is érdekes, az az érdekes, hogy a helynek van egy sajátos logikája, és a klubba belépők vagy követik ezt a logikát, vagy iszonyú hülyén fognak kinézni ha nem. No meg persze az a kibic is, aki csak figyeli kívülről, és nem érti, hogy miért az az alfahím, aki. Nos, leginkább azért, mert a többi impotens. Az még hagyján, hogy valaki ilyen adottságokkal miért pont szvingerklubba megy, de az már kicsit vicces, ahogyan a szurkolók ezeknek az impotens versenyzőknek drukkolnak és reménykednek abban, hogy majd közülük fog kikerülni az új vezérbika.
Pedig nem olyan nagyon bonyolult ez.
Le lehet kibicként azt írni, hogy a semmitmondó "nemzetpolitikai" szájtépések maratoni fesztiválja a Bálványosi Nyári Szabadegyetem, és persze az is hihető, hogy ez nem is áll annyira távol a valóságtól, hiszen ahol egy Németh Zsolt moderálta beszélgetésben Tőkés László mondja el a nemzetpolitikai vízióit arra az eseményre a szájtépés inkább egy combos understatement, de azt azért érdemes lenne észrevenni, hogy a Bálványosi Nyári Szabadegyetem van. Létezik, működik és mint ilyen hat ránk. Megtölti ebben a borzalmas piros riasztásban azt a bizonyos, ilyenkor óhatatlanul pangó kommunikációs teret. Szó van róla, nem is kevés. És miről van szó? Többnyire, és szinte kizárólag: kiről. Nem fogják kitalálni, hát Orbánról! A pártsajtó, az egyik, dicsérőleg. Utasított valami Vargát a minket gyarmati sorba taszajtó kölcsön mielőbbi visszafizetésére. Kivezet, kiterjeszt, visszaad, hozsánna. Persze a másik pártsajtó is Orbánról szól, csak ugye ők a milliószor lejátszott, karcos lemezt nyomatják: Orbán rossz, mikor rossz?, mindig rossz, ha kivezet, akkor azért, ha kiterjeszt, akkor azért, ha visszaad, akkor meg azért. Sátán, diktátor, elnyom egy ásítást, csúnya-csúnya rosszember.
Ismétlem, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem van. Azért van, mert sokan sok munkával megcsinálták. Az idei a huszonnegyedik, így nem nehéz kiszámolni, hogy az első 1990-ben volt. Akik elkezdték ott és akkor azoknak egészen biztosan fogalmuk sem volt arról, hogy ez lesz, hogy egyáltalán ez lehet belőle. Igen, úgy gondolom, hogy Németh Zsoltnak se volt. Ráadásul az első bálványosi összeszomorodás (ne feledjük, alig néhány hónappal vagyunk a marosvásárhelyi fekete március után) amolyan Hallgatói Hálózatos bulinak tűnt, de aztán a dolgok alakultak, mert mindig volt, aki alakítsa. Mindegy, hogy milyen motivációból, milyen hátsó szándékokkal, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy röpke értekezésem szempontjából most egyedül csak az a lényeg, hogy: van.
Mert hogy közben meg más nem van.
A kommunikációs tér az meg csak olyan, mint a gázok fizikájánál egy butélia: ahogyan a gáz a palackot ugyanúgy a kommunikáció is többnyire kitölti a rendelkezésére álló teret. Namost: ha valami van, akkor arról sokkal, de sokkal könnyebben lehet beszélni, mint egy olyan valamiről, ami nincs. Lehet, hogy Orbán nem a legdélcegebb dalia és nem a legtökösebb csávó a klubban, de mivel az összes többi gyakorlatilag vagy nem mutat az égvilágon semmit, vagy mindösszesen csak annyi a teljesítménye, hogy Orbánt fikázza így miért is kéne csodálkozni azon, ha a törzs unottan fejet hajt, igen, a franc se örül ennek a vezérhímnek, de hát ki lenne, ki lehetne neki a kihívója? Négy-öt impotens külön-külön, vagy mégis jobb lenne, ha ezek egymással szövetkezve? De könyörgöm, volt három viszonylag nyugodt évük arra, hogy legalább elkezdenének valamit kitalálni, és ehhez képest, no meg egy karnyújtásnyira a választási évtől mire képesek, mit állítottak fel eddig, mire lehetne bármit is ráhúzni? Az Együtt akármi azon túl, hogy el bírta lopni a lengyel Szolidaritás logóját és a Milla civil reményeit miről szól? Hát Mesterházy alakulata? Hol vannak, mivel és hogyan próbálják ők megtölteni ezt a nyári red alerttekkel sújtott kommunikációs terecskét? Azzal, hogy újfent gyakornokot keresnek Szanyi alá?
Szorgalmasan végignéztem a sajtót, igen, a pártsajtót is, köszönöm az együttérző tekinteteket és semmi olyasmit nem találtam, aminek a tusványosi rendezvényhez hasonlóan úgyszintén meglenne az a bizonyos lényeges attribútuma, azaz: vanna. Az ellenzéki oldalon az van, hogy nem van semmi. Punnyadás van, red alert a rendkívüli meleg miatt, az ellenzék pedig szemmel láthatólag átment hüllőbe. Felszívják magukat egy picit, halk dobszó és kiadnak egy MTI-sajtóközleményt, ami na miről szól, na miről? Hát persze, hogy Orbánról! Hogy az mekkora egy! És amikor esetleg akár úgy is tűnhetne, hogy valami mégiscsak eszükbe bírt jutni lényegében véve az sem róluk szól, hanem na kiről? Hát persze hogy Orbánról. Aki köszöni szépen, hiszen ő már évekkel ezelőtt rájött arra a trivialitásra, hogy van egy határ, aminél beáll valamiféle furcsa egyensúly, és a sátán immunissá válik a permanensen ráslagolt szenteltvízre, pláne ha azt olyan impotens szereplők hintik, mint amilyen a mostani ellenzék nemjobbikos része. Gábor Zsazsa-effektus: nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem hogy beszéljenek róla.
Illetve: még lényegesebb, hogy másról ne beszéljenek.
Amin ugye a nincs, a nem van sajnos elég nagyot tud lendíteni. Bálványos van, arról lehet beszélni, viszont az ellenzékről csak annyit, hogy nem vannak. Nincsenek dolgaik. Nincsenek ügyek, nincs semmilyen olyan témájuk, ami túl bírna lépni egy mti-sajtóközlemény érdekességi fokán. Nincs építkezés, nem nagyon látszik semmi, amire úgy lehetne tekinteni, hogy vanni ugyan még nem van, de lehet. És eléggé biztos vagyok benne, hogy így nem fog menni. Lehet ugyan simfelni Orbánt, lehet rámondani, hogy ilyen meg olyan és hiába van ebben is egy csomó igazság, a lényeg sajnos akkor is az, hogy mi látszik. Tessék átnézni az utóbbi napok sajtóját és az látszik, hogy Orbán van, hogy mindent ő határoz meg, hogy minden körülötte forog, és más meg nincs. Hülye szurkolók vannak, akik egyre elkeseredettebben hülyítik egymást azzal, hogy öt impotens együtt vagy külön-külön boldogulna jobban a szvingerklubban. Ahol ugye a dolog logikája egyszerű: aki tudja csinálni, az csinálni fogja, és ha egyedül ő tudja csinálni, akkor ott az lesz, akkor ott úgy lesz csinálva, ahogyan neki az tetszik.
Amin aztán egy fikarcnyit sem változtat az, hogy ha nekem, mint kívülállónak, mint potenciális szurkolónak történetesen nem annyira tetszik ahogyan Orbán csinálja. Ez a játék ugyanis mindeközben arról is szól, hogy valakinek mindig csinálnia kell, így ha egy szemlélődő azt mondja, hogy XY inkább ne csinálja, akkor valahol jó lenne, ha egyúttal azt is bírná, bírhatná mondani, hogy akkor meg ki csinálja, ha nem XY. Ehhez viszont kéne látni valamit, bármit, ami legalább halványan utal arra, hogy akad még potens szereplő a klubban, de ilyesminek mostanság se híre, se hamva. Ezt viszont nem árt kimondani, nem árt tisztázni, mert bármennyire is szeretnék sokan azt hinni, hogy az összes problémánk egyedüli oka Orbán, ez sajnos így, ebben a formában nehezen hihető. Orbán inkább egy okozat: ő a következménye annak, hogy nincs semmi, hogy a választások előtti évben az ellenzék észrevehetetlen, se arcuk, se mondanivalójuk, így aztán vígan lehet a féltökű is alfahím abban a szvingerklubban, amelyikben a potenciális kihívók impotensek mind egy szálig.